A házinyúl ásványianyag-szükséglete

Az ásványi anyagok a szervezetben számos funkciót látnak el. A csontvázrendszer és a fogak alkotóelemi. Egyes szerves vegyületek, így a fehérjék és lipidek egy részében is megtalálhatók, amelyek az izomrendszer és a létfontosságú szervek építőkövei. Az ásványi anyagok számos enzim aktivátorai vagy azok aktív centrumát alkotják. Oldott sóik a vérben és más testfolyadékokban szerepet játszanak az ozmózisos viszonyok és a sav-bázis egyensúly fenntartásában. A szervezetben előforduló elemek közül a makroelemek g/kg, míg a mikroelemek mg/kg vagy ennél is kisebb nagyságrendben (μg/kg) fordulnak elő.

Makroelemek

A gerinces állatok – és így a nyúl – testének hamutartalmát zömében csak hét makroelem alkotja. Ezek a kalcium (Ca), magnézium (Mg), nátrium (Na), kálium (K), foszfor (P), kén (S), és a klór (Cl).

Kalcium és foszfor: A nyúl szervezetében található ásványi anyagok 60-70 %-t e két makroelem teszi ki. Az elégtelen kalcium- és foszforellátás a fiatal nyulakban növekedési és csontosodási zavarokat okoz (angolkórt). A hiánytünetek alacsony súlygyarapodásban és az ellenállóképesség csökkenésében is megnyilvánulhatnak. A tenyészállatok esetében gyenge fogamzás, terméketlenség, magzatfelfalás, csonttörékenység és lesoványodás figyelhető meg. A szakszerű Ca- és P-ellátás alapvetően a mennyiségi ellátottságtól, a bevitt kalcium és foszfor megfelelő arányától és a D-vitamin jelenlététől függ. A választott növendék és hízónyulak, valamint a tenyészállatok takarmányának 0,7-0,8 % kalciumot és 0,4-0,5 % foszfort kell tartalmaznia.. A vemhes- és szoptató anyanyulak ugyanakkor 1,20 % kalciumot és 0,6-0,8 % foszfort igényelnek a takarmányukban. Növendéknyulaknál, ha túl magas a takarmány Ca-tartalma, akkor cink és magnézium hiány léphet fel. A pillangósok (lucerna és vöröshere) gazdagok kalciumban, míg az abraktakarmányok foszforban. A takarmánykeverékekben a helyes arányukat takarmánykiegészítő anyagokkal állíthatjuk be. A kalciumot szénsavas mésszel, míg a foszfort ÁP-17, ÁP-18, valamint monokalciumfoszfát (MCP) készítményekkel lehet pótolni.

Magnézium: A magnézium mennyisége alapján átmenetet képez a makro- és mikroelemek között. A gyakorlati takarmányozás során általában nem kell számolni magnéziumhiánnyal. Az esetlegesen előforduló Mg-hiány súlyos görcskészséggel jár, míg a jelentősen megnövekedett mennyisége bódult állapotot okoz. Növendékeknél alkalmanként szőrrágás formájában jelentkezhet a hiánya. A szoptató anyanyulak magnéziumigénye minimum 20 mg /ttkg/nap.

Nátrium és klór: Hiányuk esetén termeléscsökkenés, a tenyészállatokban szaporodási zavarok és az anyanyulaknál a tejtermelés csökkenése léphet fel. Túladagolás hiányos ivóvízellátás, vagy nagy NaCl-tartalmú takarmányok (halliszt) etetése esetén fordulhat elő. Gazdasági takarmányok etetése mellet 0,5 % konyhasókiegészítés elegendő. A két elemet külön-külön vizsgálva a növendéknyulak bruttó Na-igénye a légszáraz takarmányban 0,25 %, míg klórigénye 0,32 %.

Kálium: Káliumhiánnyal gyakorlatilag nem kell számolnunk, hiszen a takarmányok bőven tartalmazzák. Inkább túladagolása jelenthet gondot. Súlyos esetben a baknyulak heréjében és mellékveséjében szövettani elváltozások jelentkezhetnek. Intenzíven műtrágyázott területekről származó takarmány okozhat hasonló tüneteket vagy vesebántalmakat. Súlyos K-hiány (0,3 takarmány %-nál kisebb koncentráció) izomelfajuláshoz vezet.

Kén: A kén a szervezet fehérjéinek, azon belül a kéntartalmú aminosavaknak (metionin és cisztin) a felépítésében vesz részt. Ezeknek jelentős szerepe van a szőrfejlődésben. Az angóra nyulak gyapjának minden grammja 38 mg ként tartalmaz. A gyapjútermelés szempontjából az ideális N:S arány a takarmányban 7:1. Az angórák takarmányának 0,3 % ként kell tartalmaznia. A húsnyulak számára szükséges kénmennyiséget a természetes takarmányok tartalmazzák.

Mikroelemek

A test hamutartalmának mintegy 1%-át mikroelemek teszik ki. Kis mennyiségük ellenére hiányuk súlyos zavarokat okozhat.

Vas: A vashiány nyulaknál gyakorlatilag nem fordul elő. Az újszülött nyulak jelentős vastartalékkal születnek, így a malacoknál ismert szopóskori anaemia nem figyelhető meg.

Réz: A vérképzésben játszik szerepet. Hiánya esetén csökken a növendék nyulak ellenállóképessége, hasmenés és étvágytalanság léphet fel. A rézigény 3-5 mg/ takarmány kg körül alakul. A magas molibdéntartalmú takarmány másodlagos rézhiányt okozhat.

Jód: A nyúl minimális jódigénye a takarmányban 0,2 mg/tak.kg. Súlyos túladagolása esetén a pajzsmirigy jódfelvétele gátolt, így golyvakeltő és embriotoxikus hatású lehet.

Kobalt: Gyakorlati takarmányozási körülmények között hiánya nem vagy csak ritkán fordul elő. Hiánytünete borzolt szőrzettel és mozgászavarokkal jár.

Cink: Hiánytünetei, ami bőr- és szőrelváltozásokkal és szaporodási zavarral járnak, 3 mg/tak.kg cinkkoncentrációjú takarmánynál fordulnak elő. Carregal és mtsai (1985) a 30 mg/kg cinkszintű alaptápot cink-szulfáttal 70, 90 és 100 mg/kg koncentrációra egészítettek ki. Az ezzel etetett nyulak takarmányfelvétele, takarmányértékesítése és súlygyarapodása szignifikánsan nem különbözött a kontroll csoportétól.