A házinyúl emésztése

A felvett takarmányt a nyúl fogaival, ajkai és nyelve segítségével felaprítja és pépesíti. Majd a táplálék a nyelőcsövön keresztül a gyomorba kerül, ahol megindul a tápanyagok emésztése. Az emésztés tulajdonképpen olyan lebontási folyamatok összessége, amelyek során az összetett anyagokból felszívódásra alkalmas egyszerű vegyületek keletkeznek.

A fehérjék emésztése a gyomorban kezdődik pepszin és sósav segítségével, amikor a fehérjékből néhány aminósavból álló peptidek keletkeznek. A pepszin inaktív pepszinogén formájában termelődik, amely a sósav okozta alacsony pH hatására aktiválódik. A pepszin az 1,0-2,0 és a 3,0-3,5 pH tartományok között hatékony. A nyúlban a pepszinaktivitás csak a 3. héttől emelkedik. A pepszin mellett rennin (kimozin) is termelődik, amely a legfontosabb tejfehérjét bontó enzim. Ennek a pH optimuma 3,5-4,0. A szilárd takarmányra való áttéréssel a pepszintermelés nem változik, viszont a rennintermelés minimumra csökken.

A vékonybélben a hasnyálmirigy váladékában és a bélnedvben is található specifikus (tripszin és kimotripszin), valamint egyéb polivalens enzimek tovább folytatják a peptidkötések hasítását. A keletkező aminosavak a nyálkahártyán át a véráramba jutnak. A kimotripszin termelése csak a 18-21 napos kortól kezd jelentőssé válni.

A fehérjék bontása legtöbbször nem tökéletes, ezért a vakbélbe még részlegesen lebontott táplálékkal bekerült fehérjemolekulák és emésztőenzim maradványok is bejuthatnak. A vakbélben élő mikroorganizmusok ezekből építik fel testüket. A mikróbák testanyagai a cekotrófia révén hasznosulnak vagy a remesebélben részlegesen lebomlanak és felszívódnak.

A lipidek lebontása más emlősfajokhoz hasonlóan zajlik. A legfőbb zsíremésztő enzim a lipáz, amely már az anyatejben is megtalálható. Így a szopósnyulaknál a lipidek lebontása a gyomorban megkezdődik. Ennek ellenére a zsírbontás fő helye a vékonybél, ahol egyrészt a hasnyálmirigy által termelt lipáz hatására a lipidek glicinre és zsírsavakra esnek szét és a bélbolyhok vérereibe kerülnek. Másrészt az epe hatására emulgeálódnak és a nyirokereken keresztül szívódnak fel.

A nyúl emésztése szempontjából a szénhidrátokat két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik a könnyen lebontható szénhidrátok csoportja, ahová a különféle cukrok és a keményítő sorolható. Ezek lebontására a nyulak számos enzimmel rendelkeznek, mint például az amiláz, maltáz, laktáz, szacharáz. Ezeknek a szénhidrátoknak a lebontásakor glükóz keletkezik, amely a vékonybél falán keresztül szívódik fel.

A másik csoportba a rostalkotók tartoznak (cellulóz, hemicellulóz, pektin). A rostanyagok bontására nem alakult ki saját cellulózbontó enzim. A cellulózbontást a vastagbél, különösen a vakbél bélflóráját alkotó mikroorganizmusok végzik. A könnyen lebomló rostanyagokból illó zsírsavak keletkeznek