A házinyúl etetése szalmával

A Mezőgazdasági melléktermékek közé soroljuk a gabonafélék, a fűfélék, a hüvelyesek és néhány olajos növény betakarításakor visszamaradó melléktermékeket.

Szalmafélék

A szalma a növény termés nélküli szárát és levelét jelenti. Ez már többnyire teljesen száraz és a növény fejlődésének késői stádiumából származik, így rosttartamuk nagy (30-40 %), fehérjetartalmuk kicsi (2-8 %), zsír- és vitamintartalmuk alacsony. Mivel táplálóértékük lényegesen rosszabb, mint a szénáké, ezért a nyulak elé csak kényszerből kerülnek. Nyersrosttartalmuk nehezen emészthető és rontja a többi táplálóanyag emészthetőségét is. A szalmafeltárás során NaOH-dal vagy ammóniával kezelik a szalmát, amely révén a lignin-cellulóz kötés gyengíthető és ezáltal a nyersrost és a többi táplálóanyag emészthetőség is javítható vele. Egyes szakemberek szerint az így kezelt szalmát hízónyulak tápjába a rosthiány elkerülésére 20 százalék mértékig lehet bekeverni. A rosthiányos tápok kiegészítésére csak a jó minőségű, tiszta, nem poros szalmafélék alkalmasak.

A gabonaszalmák közül a tavasziak szalmája az értékesebb. A tavaszi árpa szalma nyersrosttartalmának, N-mentes kivonható anyagainak nagyobb az emészthetősége, és ezáltal a nettó energiatartalma. Szóba jöhet még a zabszalma vagy a kölesszalma is nyúltakar-mányként. Ezek puha szálúak, dús levélzetűek, finom rostúak és a legszívesebben fogyasztott tavaszi szalmafélék.

Az őszi betakarítás idején nagymennyiségben áll a nyúltenyésztők rendelkezésére a leveles kukoricaszár. Táplálóértékét jelentősen befolyásolja a betakarítás ideje. A szemterméssel egyidejűleg betakarított szár értékesebb, mint amikor csak néhány héttel a szem után kerül betakarításra. A később érő (hosszabb tenyészidejű) fajták szára nagyobb takarmányértékű, mint a korábban érőké. A nagyobb FAO számú kukoricafajtáknak kisebb a nyersrosttartalma és kedvezőbb az emészthetősége. A szénarácsba helyezett leveles kukoricaszárról a nyulak elsősorban a leveleket eszik le, míg a szárhoz egyáltalán nem nyúlnak. Egyes nyúltartók a visszamaradt szárat szecskázva adja a nyulaknak, amelyek a némi tápanyagtartalommal rendelkező bélállományt így képesek elfogyasztani.

A hüvelyesek szalmái értékesebbek, mint a gabonaszalmák, mert fehérjetartalmuk nagyobb és a nyulak a táplálóanyagaikat jobban képesek emészteni. Száruk puhább, de vastag és ezért nehezen száradó, könnyen penészedik.

A legértékesebb hüvelyes szalma a borsószalma. Puha szár, dús levélzet és viszonylag nagy (7-9 %) fehérjetartalom jellemzi. A nyulak kiválogatják belőle az értékesebb részeket, a száron rajtamaradó hüvelyeket.

Más hüvelyesek szalmájához ritkán jutnak a nyulászok. A szója szalmája csak akkor értékes, ha a levél és a szár egyaránt jól megszáradt. Értékes még a lencse szalmája, amely 10-13 % fehérjét és sok ásványi anyagot tartalmaz. A bükköny, csillagfürt és a lóbab szalmája rostban gazdag, ezért gyenge minőségű.

Pelyva- és törekfélék, egyéb növényi maradványok

A pelyvát, a töreket, a kukoricacsutkát, a napraforgótányért egyes állatfajok takarmányozásában felhasználják. Nyulakkal általában nem vagy legfeljebb csak háztáji körülmények között etetik ezeket. Jelentőségük minimális.