A házinyúl etetése szénával

A szárítással konzervált, kaszált zöldtakarmányt szénának nevezzük. A szénák elfogyasztásával az állatok jelentős mennyiségű karotinhoz, vízben és zsírban oldódó vitaminhoz, esszenciális ásványi elemekhez, íz- és zamatanyagokhoz jutnak. A széna minőségét – takarmányozási értékét - számos tényező befolyásolhatja: a termőhely fekvése, a növényzet botanikai összetétele, a növény kaszáláskori fenofázisa, és a szárítás sikere. A botanikai összetétel szerint fűféle-, pillangós- és keverékszénákat különböztetünk meg. Ez a csoportosítás lesz az alapja a későbbiekben a szénák takarmányozási szempontból való értékelésének.

Az egymást követő növedékekből készített szénák összetétele, levél:szár aránya eltérő. Az első kaszálásból származó szénát anyaszénának nevezzük. Ez nagy tömeget ad, tápláló, ízletes, de vastag szárú. A későbbi növedékekből készült sarjúszéna vékonyabb szárú, levelesebb, de kevésbé ízletes, így az állatok nem olyan szívesen fogyasztják. A fehérjékben, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag, zöld színű, kiváló minőségű szénát bárányszénának, csikószénának és borjúszénának is szokták nevezni. Ezek illatosak, zamatosak, így a fiatal állatok hamar rászoknak a szilárd takarmány fogyasztására. A szénák minőségét meghatározza a szárítás és a tárolás mikéntje. A szárítás alatt elrontott széna minősége a tárolás során már csak romlani fog, javulni nem. A lekaszált zöldtakarmányokat a szárítás során jelentős – akár 20-40 %-os veszteség is érheti. Ezek a következők:

A növények sejtlégzése a kaszálás után még egy ideig folytatódik, habár anyagcserefolyamatai ilyenkor már disszimilatív jellegűek, táplálóanyag utánpótlásra, szintézisre nem képes, hiszen kapcsolata a talajjal megszűnt. A légzési veszteség miatt a bekövetkező táplálóanyag-veszteség 10-15%-ot is elérhet. A renden száradó növény –elsősorban az első kaszálás májusban- megázhat, kilúgozódhat. A csapadék a fehérjék 15-20 %-át, a szénhidrátok 20-30 %-át , az ásványi anyagok 40-50 %-át is kioldhatja. Csapadékos időjárás esetén a takarmány teljesen tönkremehet, elrothadhat. A megszáradt levelek egy része lepereghet, amennyiben a szénát nem megfelelő napszakban rendsodorják vagy rendkezelik. Megfelelő kezelés esetén is számolni kell levélpergési veszteséggel - különösen a pillangósoknál (lucerna, baltacim) – a forgatás, a felszedés, bálázás és a kazalrakás folyamán. Az így bekövetkezett veszteség 10-20 % is lehet.

A frissen behordott széna utóerjedésen megy keresztül még akkor is, ha nedvességtartalma nem haladja meg a kedvező 20-22 %-ot. Ezért az új szénát nem szabad 6 hétig etetni. A kívánatosnál korábban kazlazott széna jó táptalaja a mikroorganizmusoknak, amelyek gyorsan szaporodnak és táplálóanyagaik egy részét elbontják. Ekkor a kazal hőmérséklete gyorsan emelkedik és akár a 70 ◦C-ot is meghaladhatja a hőmérséklete, amikor is szenesedik, az így keletkező gázokat adszorbeálja, ami levegő hozzájutásakor öngyulladáshoz vezethet. Barnaszéna akkor keletkezik, ha a kazlazott széna hőmérséklete kissé 55 ◦C fölé emelkedik, ekkor a takarmány cukortartalma karamellizálódik. A barnaszéna íze, illata kellemes, könnyebben rágható a zöld szénánál, de a táplálóértéke kisebb, hiszen a magas hőmérséklet jelentősen rontja az emészthetőséget, denaturálja a fehérjéket, bontja a karotint. Az erjedési veszteség kedvező esetben is 3-7 %-kal csökkenti a széna táplálóanyag-tartalmát. A szárított takarmány táplálóanyagainak emészthetősége kisebb a zöldtakarmányokénál. Az emészthetőség elsődleges oka a vízveszteséggel együttjáró denaturálódás. A másik ok az előbb említett bemelegedés. Így a fehérjék emészthetősége 30-50%-kal csökken, míg az összes emészthető táplálóanyagból 10-15 %-kal tartalmaz kevesebbet a széna, mint a zöldtakarmány. A zöldtakarmány karotintartalma a szárítás során 25-35 %-kal csökken. Ennek magyarázata a levegő oxigénjének illetve a növény karotináz enzimének jelenléte. A széna karotintartalma a kazalban az utóerjedés során 20-30 mg/kg értékre is lecsökkenhet, ami 70-80%-os csökkenést jelenthet a zöldtakarmányéhoz képest.

A fűfélék szénái

Ebbe a csoportba tartoznak a rétek, legelők fűterméséből és a szántóföldön termesztett fűféle növényekből készített szénák.

A réti széna takarmányértékét a fűfélék összetétele mellett, a gyomok aránya, a betakarítás ideje és a szénaszárítás módja határozza meg. A rétet akkor kell kaszálni, amikor a vezérnövény virágzik, ugyanis ekkor tartalmazza a gyep a legtöbb táplálóanyagot. Ha a kaszálás későbbre tolódik, a fűtermés esetleges növekedésének ellenére a széna minősége romlik. Csökken a fehérje- és szénhidráttartalma, nő a rosttartalma, és romlik a táplálóanyagok emészthetősége. A sarjúszéna minősége általában jobb, mint az anyaszénáé, hiszen a sarjút fiatalabb növények alkotják. Ez azért van így, mert az első kaszálás után a legtöbb fűfaj nem indul még egyszer szárba, a gyep túlnyomórészt levélzetből áll, rosttartalma kisebb. Azonban figyelemre kell lenni arra is, hogy az aszályos nyarak után a gyenge minőségű füvek alkotják a sarjút. Ősszel a nappalok rövidebbek, hűvösebbek, a napsütéses órák száma kisebb, csapadékosabb az időjárás, így a széna nehezen szárad, rosszul tárolható és így gyenge minőségű lesz. A szántóföldi fűfélék szénái kevésbé változatos botanikai összetételüknél fogva gyengébb minőségűek, mint a réti szénák. Rostban gazdagok, nyersfehérjében és zamatanyagokban szegényebbek.

A szudáni cirokfűből készített széna nem igazán elterjedt, hiszen a nagyobb mérvű elterjedését a ciánglikozid tartalmától való félelem korlátozta. Az 50-60 cm-es növénymagasság felett azonban már biztonsággal legeltethető és széna is készíthető belőle. Nehezen szárad, ezért megfelelő minőségű szénát csak akkor készíthetünk belőle, ha gabonasortávolságra vetjük, hiszen így dúsan elágazik a földfelszín fölött, kedvezőbb lesz a levél:szár aránya. Kemény szára miatt elsősorban a lovakkal etetik, de ha bugahányáskor kaszálják, akkor a szarvasmarhák és a juhok is szívesen fogyasztják. A virágzás előtt betakarított szudáni fű széna 11,8 % nyersfehérjét, 26 % nyersrostot tartalmaz.

A tavasziak közül a zabosbükköny szénája jó minőségű, 14,5 % nyersfehérjét, 30 % nyersrostot és 2,6 % nyerszsírt tartalmaz. Hátránya, hogy kissé nehezen szárad.

Pillangósok szénái

A lucernaszéna a nyúltartásban szinte nélkülözhetetlen. Fehérjében és Ca-ban gazdag, jó étrendi hatással rendelkezik. A legjobb szénát a virágzás előtti lucernából lehet készíteni, amikor is a növények alsó levelei sárgulni kezdenek. Bimbózáskor kaszált lucernából szárított széna 15-17 % nyersfehérjét tartalmaz, amelynek biológiai értéke jó, a növényi eredetű fehérjék sorában elöl helyezkedik el. 30-60 mg/kg karotint és 400-500 NE/kg D-vitamint tartalmaz. Ilyenkor 18-20 % rostot tartalmaz, vékony szárú, levélzete dús, kellemes illatú. A levélben több, mint kétszer annyi emészthető nyers-fehérje, háromszor annyi karotin van, mint a teljes szénában. A lucernaszéna betakarításakor ezért különösen gondosan kell eljárni, különben a levélpergési veszteség miatt a széna veszít értékéből. Oda kell figyelni a rendsodrásra és a bálázásra. Ezeket még akkor kell elkezdeni mikor még kissé harmatos a renden lévő széna, és abba kell hagyni amikor a harmat teljesen felszárad. A lucernát akár 4-5-ször is meg lehet kaszálni egy évben. Az egyes kaszálásokból készített széna minősége eltérő. Az anyaszéna vastagabb szárú, levél : szár aránya nem a legkedvezőbb. A többéves lucernásban tavasszal gyakran nagy mennyiségben jelentkezik a pásztortáska, amely rontja a széna minőségét, ugyanis magas szaponin-tartalmánál fogva puffasztó hatású. Az ilyen lucernaszénát nyulakkal nem szabad etetni. A második kaszálásból készített széna szára vékony, nem túl dús levélzetű. A harmadik növedék vékonyabb szárú dús levélzetű.

A vöröshereszéna a lucernaszénával közel egyenértékű. Kevesebb benne viszont a fehérje (13-19 % nyersfehérje), puhább szárú, ezért főleg tehenekkel és növendékekkel etetik Kevésbé ízletes, étrendi hatása sincs olyan jó. Dugító és felfúvó hatású, amely elsősorban a lovaknál jelentkezik.

A baltacimszéna a legtáplálóbb és legízletesebb pillangósszéna. Étrendi hatása hasonló, mint a réti szénáé. Laktagóg hatású, tehát a tejtermelést kedvezően befolyásolja. Hamar vénül, így legkésőbb java virágzásban kell kaszálni. Gyorsan szárad, ezért könnyű belőle szénát készíteni, a levélpergés azonban óhatatlanul nagy.