A házinyúl lágybélsár evése (cekotrófia)

A növényevő állatok a táplálékkal jelentős mennyiségű nyersrostot vesznek fel, amelyet csak az emésztőrendszerük valamely rezervoárjában baktériumos fermentáció révén képesek hasznosítani.

A kérődzőkben ennek a helye a gyomor és a vékonybél előtti előgyomrok, a ló és a nyúl esetében a vastagbél egyik szakasza a vakbél. Mind a kérődzők előgyomrában, mind pedig a nyúl vakbelében folyó szénhidrátemésztés során illó zsírsavak képződnek, majd pedig a véráramba jutnak.

A kérődzőknél a fölépült baktériumfehérjék az oltógyomorban és a vékonybélben aminosavakra bomlanak, és felszívódnak. A vakbél utáni vastagbél szakaszokban ilyen irányú lebontófolyamatra és a táplálóanyagok hasznosítására nincs lehetőség. Ezt a hiányosságot a nyúl cekotrófiávalval pótolja. Ez tulajdonképpen bélsárevést jelent, függetlenül annak formáitól és okaitól. Az állatok egy része csak viselkedészavar vagy súlyos táplálóanyaghiány következtében vesz fel bélsarat. Egyes állatfajok (rágcsálók és a nagy vakbéllel rendelkező növényevők) esetében célszerűbb inkább táplálóanyag-újrafelvételről beszélni.

Rendszertanilag egymástól távol eső fajoknál (számos rágcsálófaj, hód, növényevő majmok) kialakult egy sajátos mechanizmus, amelynek révén a táplálóanyagokban gazdag vakbéltartalmat és a hasznosítható anyagokban szegény normál bélsarat külön képesek üríteni.

A házinyulak és általában a nyúlfélék cekotrófiájára (álkérődzés) az jellemző, hogy a bélrendszerben kétféle bélsár képződik, amelyből az egyiket elfogyasztják.

Az elfogyasztásra alkalmas bélsarat lágy bélsárnak, vagy keletkezési helyére utalva cekotrófnak, sőt nagy B-vitamin tartalma miatt vitaminbélsárnak is hívják. Korábban éjszakai bélsárnak is nevezték, hiszen a házinyulak legtöbbször éjszaka fogyasztják el. Ezzel szemben az éjszaka aktív üregi nyúl nappal a föld alatti járataiban fogyasztja el a cekotrófot. A szoptató anyanyúl pedig 8 óránként végez bélsár-újrafelvételt.

Azt a bélsarat, amelyet nem fogyaszt el a nyúl, kemény vagy valódi bélsárnak nevezzük. A kétféle ürülék mind fizikai állapotában, mind kémiai összetételében jelentősen különbözik. A valódi bélsár szárazanyagtartalma lényegesen nagyobb, míg fehérjetartalma csekély a lágy bélsárhoz hasonlítva

A lágy bélsár fele baktériumtestekből épül fel. A valódi bélsár 8-10 mm-es viszonylag kemény golyó formájú, a cekotróf pedig 5-10 apró golyóból álló fürt, amelyet kocsonyás nyálkaburok tart össze. Ezek a fürtök általában 2-3-szor hosszabbak, mint a valódi bélsárgolyók. A lágy bélsarat a végbélnyílásban való megjelenésekor az állat szájába szívja, amelyet rágás nélkül nyel le. A gyomorban a nyálkaburok egy darabig megvédi lágy bélsarat a sósav hatásától, mialatt tejsavas fermentáció zajlik le benne. A mikroorganizmusok 40 %-a feloldódik a pylorusi részben termelődő bakteriolitikus enzim (lizozim) hatására. Vízfelvétel hatására térfogatuk megnő, szétmállanak és elkeverednek a gyomortartalommal. A táplálékkal elkevert cekotróf ezután az epésbélbe kerül.

A bélcső egyes szakaszainak szerepe a kétféle bélsár keletkezésében: Mindkét bélsárforma a remesebél proximális szakaszában képződik. Egy szeparáló mechanizmus hatására a folyadékot és az apró részecskéket a valódi bélsár érkezésekor a gurdélyok körkörös mozgása visszajuttatja a vakbélbe. Ezt a folyamatot a remesebél aktív folyadékszekréciója segíti. Ez a folyamat a lágy bélsár kiválasztásakor nem működik. A lágy bélsár nagyobb átalakulás nélkül halad át a remesén, ahol csak a golyócskákat összetartó nyálkaburok alakul ki. A valódi bélsár termelődéséhez a vakbélből származó tartalom a remeseszakaszban jelentős átalakulást szenved. A mikroorganizmusok kb. 70 %-a szétesik és a bomlástermékeik közül a vitaminok és a N-tartalmú anyagok a bélfalon keresztül felszívódnak. A distalis szakaszban a bélsár víztartalma lecsökken és kialakulnak a bélsárgolyók.

A cekotrófia jelentőségét mutatja, hogy annak meggátlása esetén a növendék nyulak 12-25 %-kal gyengébb súlygyarapodást érnek el.