A házinyúl tápanyag- és energiaigénye

A nyulak takarmányfelvételét az éhség és az étvágy határozza meg. Az éhségérzetet a vér glükóz-, aminósav-, tejsav-, és illózsírsav szintjének a csökkenése, a száj és a garat nyálkahártyájának a kiszáradása, továbbá a kiürült gyomor összehúzódásai keltik. Az étvágy egyedhez kötött, tanult jelenség, amely attól is függ, hogy az állat milyen takarmányokat kedvel jobban.

A nyúlra jellemző az "energiára evés", vagyis a napi tápanyagfelvételt az energiaigénye határozza meg.

A nyulak takarmányfelvételét szabályozó rendszer csak mintegy 35 napos kortól alakul ki teljes mértékben. A táplálékfelvételt kedvezőtlenül befolyásolhatja a túl magas környezeti hőmérséklet (17 ˚C-nál magasabb). A kisebb szárazanyag felvétel következményeként csökken a vízfelvétel, a növendék nyulak súlygyarapodása, valamint a szoptató anyanyulak tejtermelése.

A nyulak ízlelése:

A nyúl ízlelő szervei, az ízlelőbimbók a nyelv felületén találhatók. Képesek megkülönböztetni az édes, a savanyú, a sós és a keserű ízeket, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a takarmányok ízletességére. A nyulak kedvelik az édes fűféléket, szénákat, gyökgumós takarmányokat. Az ízérzékelés segítségével az állatok nem veszik fel a penészes, rothadt vagy számukra mérgező táplálékot.

A nyulak tápanyag-szükséglete

A táplálóanyag-szükségletet életfenntartó és termelő szükségletre lehet osztani. Az életfenntartáshoz szükséges mennyiségű táplálóanyagot a nem termelő, munkát nem végző, nem koplaló, „hőközömbös” környezetben lévő állatnak van szüksége. Ez a táplálóanyag mennyiség a legfontosabb életjelenségek (keringés, légzés, kiválasztás, idegrendszer működése, izomtónus ) fenntartására, továbbá a takarmányok felvételére és megemésztésére, valamint az egészségi állapot fenntartását szolgáló mozgásra fordítódik.

A termelés táplálóanyag-igényét a növekedés, a hústermelés, a szaporodás, a vehem építése, a tejtermelés, a szőr- vagy gyapjútermelés igényei szabják meg. Az életfenntartás és valamilyen termelés táplálóanyag szükségletét rendszerint nem lehet különválasztani.

A takarmányozással a szervezetbe az életfenntartáshoz és a termeléshez szükséges táplálóanyagokat optimális mennyiségben igyekszünk bevinni. Ilyenek az energia, a fehérje, nyersrost, valamint az ásványi anyagok és a vitaminok.

A házinyúl energiaszükséglete

Szerte a világon a monogasztrikus állatok, így a sertések, lovak esetében is a takarmányaik energiaértékét emészthető energiában (DE = digesztibilis energia) fejezik ki. Ennek mérték-egysége Joule (J). Monogasztrikus állat lévén, a nyulak energiaigényét is ebben adjuk meg.

Az emészthető energia nem más, mint az emésztőcsőből felszívódott táplálóanyagok energiatartalma. Ennek meghatározása úgy történik, hogy a takarmánnyal felvett energiából (BE = bruttó energy) levonjuk a bélsárral ürülő emészthetetlen anyagok energiáját (FE = faecal energy). Képletesen ez az alábbi módon néz ki: DE = BE - FE.

Az együregű, egyszerű gyomorral rendelkező állatok és így a nyúlnál is az emészthető energia azért alkalmas a takarmányok energiaértékének kifejezésére, mert elfogadható szorosságú összefüggés áll fenn a takarmány nettó és emészthető energiatartalma között. Ennek magyarázata egyrészt az, hogy a nyúlnál is lényegesen kevesebb metán képződik az emésztés során, mint a kérődzőkben. Másrészt a monogasztrikus állatok által fogyasztott takarmányokban a termikus energia hányada állandóbb, mint a kérődző takarmányokban.

Egy kg-os élősúlyú kifejlett nyúl létfenntartartásához szükséges energiasszükséglete 1,4-1,5 MJ. Ennek kb. 70 %-a a szövetek pótlására fordítódik, a további 30 % pedig hőveszteségnek tekinthető. A termeléshez természetesen ennél jóval több energiára van szükség. Minden testsúlykilogrammra a termelés típusától függően 1,0-1,2 MJ energiát vehetünk számításba.

A különböző korú, ivarú, testsúlyú és hasznosítási irányú nyulak táplálóanyag- és azon belül energiaszükséglete különböző.

A nyulak energiaszükségletét elsősorban a nagy energiatartalmú gabonamagvakkal lehet kielégíteni. Szintén magas az olajos magvak (napraforgó, repce, szójabab) emészthető energiatartalma is, de az alacsony energiatartalmú szálas- és gyökgumós takarmányokból a cekotrófia segítségével a nyersrostból is képes a nyúl jelentős energiamennyiséget nyerni.

A szervezet megfelelő energiaellátása rendkívül fontos, hiszen az energia teszi lehetővé az életfolyamatok fenntartását és a termelést. Különösen nagy energiára van szükség a fehérjedús nyúlhús és az igen koncentrált nyúltej előállításához.

A nyúl az alacsonyabb energiatartalmú takarmányokból nagyobb mennyiséget vesz fel, míg az energiában gazdagból kevesebbet. Ha azonban a takarmány energiatartalma egy bizonyos határ alatt van, akkor már abból nem képes annyit felvenni, hogy szükségletét kielégítse.

Francia kutatók összefüggést mutattak ki a nyulak energiaigénye és a kénsavtartalmú aminosavak (metionin, cisztin) aránya között. Ennek értelmében a nagyobb energiabevitel esetén, növelni kell ezeknek az aminosavaknak a bevitt mennyiségét.