A hízónyúl etetése, takarmányigénye

A növendék nyulak életük első időszakában kizárólag anyatejjel táplálkoznak. Mivel a házinyúl teje nagy mennyiségben tartalmaz táplálóanyagokat, ezért a kisnyulak fejlődése igen gyors. Ezt támasztja alá, hogy a borjú születési súlyát élete 47. napjára, a malac 10 napos, míg a kisnyúl 6 napos korára kétszerezi meg.

A kisnyulak takarmányozásáról a tejtáplálás időszakában csak közvetve, az anyanyúl takarmányozásával gondoskodhatunk. A szilárd takarmányra való áttéréssel csökken az anyatej jelentősége. A kisnyulak életük 23-25. napján a napi táplálóanyag-szükségletük egyik felét tejből, a másik felét viszont már a szilárd takarmányból fedezik. A 30. napon a szilárd táplálék 70 %-os arányt képvisel. Ez arra enged következtetni, hogy a 30. nap után már nagy biztonsággal elválaszthatók a kisnyulak. Intenzív szaporítás esetén a cél, hogy a fiókák mielőbb érjék el az előbb említett 70 %-os táp fogyasztást, ezzel is lehetővé téve a korai választást.

A 42. napra az anyanyulak tejtermelése 80 g körülire csökken, ami a kisnyulak szempontjából már jelentéktelen, hiszen elsősorban szilárd takarmányon élnek. Táplálkozásélettani szempontból a 42. nap után történő választás már nem indokolt.

A 30-35 napos kori elválasztás során arra kell ügyelni, hogy a választás előtti és utáni táp összetételében nagy különbség ne legyen, hiszen ez törést jelenthet a nyulak életében. Célszerű a választás utáni 1-2 hétben a tápot adagolva adni, amivel elkerülehetjük, hogy a növendékek egyszerre nagyobb mennyiségű takarmányt vegyenek fel és „bezabáljanak”.

Javasolt a táp mellé fiatal növényből készített, finom szálú, dús levélzetű, zöld szinű szénát adni, amelyik fehérjében, ásványi anyagokban és vitaminokban is gazdag. Az ilyen szénát szokás bárány-, borjú- vagy vitaminszénának is nevezni. A széna nyersrosttartalmánál fogva nagy strukturális hatékonysággal bír, ami a bélműködést normális helyzetben tartja. Egyes szakemberek a választás utáni hetekben speciális elválasztó nyúltáp etetését javasolják, amelyben keményítőben szegény, de rostban dús alkotórészek (zab, búzakorpa, szárított répaszelet) szerepelnek.

Gippert és mtsai (1992) kísérletben igazolták, hogy a kontroll szabvány hízónyúltáppal szemben a speciális leválasztó nyúltáp etetésekor az emésztőszervi megbetegedésekből eredő elhullások a felére csökkentek. Az eredmények annak tulajdoníthatók, hogy az elválasztást követően a nyulak keményítő bontó enzimaktivitása nem tökéletes, a keményítőben gazdag takarmányt nehezen képesek megemészteni. A rostban szegény tápok etetése esetében bélsárpangás lép fel. Az ilyen közegben a patogén baktériumok elszaporodnak, toxinjaik emésztőszervi megbetegedést válthatnak ki.

A takarmányfelvétel a 6-7.héten fokozódik. A hústipusú fajták (újzélandi fehér, kaliforniai, pannon fehér) és a hibridek növendékeinek növekedési erélye életük első 8 hetében igen nagy, ezért 15-17 % nyersfehérje tartalmú nyúltápok etetése indokolt számukra. Ezt 2-4 dkg főként rétiszénával lehet kiegészíteni. A 7. héten a tápfogyasztás már eléri a 8-10 dkg-ot.

A hízlalás második felében a hízónyulak fehérjeigénye csökken, energiaigénye pedig nő. Ezért számukra ennek megfelelő összetételű hízónyúltáp etetését kell bevezetni.

Kombinált takarmányozás esetén a nyúltáp mennyiségét csökkentve energiában gazdag abraktakarmányokat is lehet etetni. Számításba jöhetnek a kukorica, az árpa és a takarmánybúza. A táp és a szemes gabonafélék összekeverése nem javasolt, mert a nyulak válogatnak belőle, egy részét pedig ki is kaparhatják az etetőből.

A 8-10 hetes növendékek már 10-14 dkg abrakot is fogyasztanak. Emellett még naponta 3-4 dkg szénát is biztosítani kell számukra. Zöldtakarmányokat csak kis mennyiségben vagy egyáltalán ne etessünk. Figyelembe kell venni, hogy minél nagyobb arányban etetünk tömegtakarmányokat a hízónyulakkal, annál később fogják elérni az értékesítési testsúlyt. Ezáltal a hízlalási idő 1-3 héttel is kitolódhat.