A húzinyúl nyersrostigénye

A nyúl a nyersrostot viszonylag gyengén képes megemészteni, táplálóanyag-igényének fedezésében is kicsi szerepet játszik. Ennek ellenére mégis nélkülözhetetlen a nyulak takarmányozásában. A nyersrost ugyanis gyorsítja a bélmozgásokat, növeli a passzázst, azaz gyorsítja a béltartalom áthaladását a bélcsövön. Nyersrost hiányában renyhülnek a bélmozgások és bélsárpangás léphet fel, sőt a lágybélsár képződésben is zavar keletkezik.

Ennek következtében különböző emésztőszervi megbetegedések, így bélgyulladás, hasmenés sőt elhullás is kialakulhat. A nyersrost előbb felsorolt kedvező hatását a strukturális hatékonyságával magyarázzák. A kellő bélmozgásokat csak a struktúrával bíró szálas rost képes kiváltani. A legnagyobb strukturális hatékonysággal a hosszú szálú széna és szalma bírnak. Ezeket lisztté őrölve nem tudják ezt a funkciót biztosítani. A nyersrost hátrányos hatásai közül kiemelendő, hogy rontja a takarmány táplálóanyagainak emészthetőségét. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy az emésztőenzimek a rostos sejtfal következtében nem jutnak hozzá a tápláló sejttartalomhoz. Másrészt pedig a nagyobb nyersrosttartalom következtében felgyorsul a passzázs, ami az emésztés számára rendelkezésre álló időt lerövidíti. A nyúltakarmányoknak ezért legalább 12-15 %-ban kell nyersrostot tartalmazniuk.

A gabonafélék kevés nyersrostot tartalmaznak, nem rendelkeznek strukturális hatékonysággal. Kivételt csak a zab jelent, ami 133 g nyersrostot tartalmaz 1000 g szárazanyagban. Jó rostforrást jelenthetnek a nyúltápokba a szénák, napraforgó (héjas), valamint a különböző korpák is.