A rex prémes nyúlfajták etetése

A prém minőségét (hossz, tömöttség, sűrűség) számos takarmányozási tényező befolyásolja. Legfontosabb ezek közül az esszenciális aminósav-ellátás (Met+Cys, Leu, Arg). Ezek hiányában a szőrt alkotó keratin képzése zavart szenved. Ha általános fehérjehiány van, a szőrtüszők egy része inaktív marad, és a prém ritkább lesz. Zsír és cinkhiány esetén a szőrtüszők degenerációjából eredő szőrhullás figyelhető meg.

A 8. Nyúltenyésztési Világkonferencián (2004) kínai kutatók a rex nyulak takarmányozásáról mutattak be új eredményeket. Az eltérő korosztályú rex nyulakat különböző emészthető energia és nyersfehérje tartalmú takarmánnyal etették. Figyelemmel kísérték a táp beltartalmi értékeinek hatását a termelési eredményekre.

A vemhes és szoptató rex anyanyulaknak a normál szőrű fajtákhoz hasonlóan 15-20 %-os nyersfehérje tartalmú táp etetése javasolt. Gu és munkatársai (2004) 17,5 % fölötti fehérjeszintet javasolnak. Ezen ajánlást kísérleteik eredményével támasztják alá. Szoptató anyanyulakat három csoportra osztottak. Az egyes csoportok eltérő nyersfehérje tartalmú tápot kaptak (17,5 %, 16 % és 14 %). Vizsgálták a 30 napos egyedi választási súlyt, a választási alomsúlyt és a választásig felnevelt kisnyulak arányát. A 17,5 %-os nyersfehérje tartalmú táppal etetett anyanyulak és azok utódai a szoptatás alatt szignifikánsan jobb eredményt értek el, mint a másik két csoportban lévők.

Ren K. és munkatársai (2004) megállapították, hogy a vemhes rex anyanyulak 10,5 MJ /kg emészthető energiánál és 17,5 % nyersfehérjénél nem igényelnek többet a tápjukban. Kísérleteikben az ilyen beltartalmú takarmánnyal etetett vemhes anyáknál volt a legmagasabb a születéskori alomszám, az élő kisnyulak száma és a születéskori alomsúly. Az ennél magasabb energiaszint, illetve a lényegesen alacsonyabb és magasabb fehérjeszint egyaránt rontotta az előbbi termelési eredményeket.

Gu ás munkatársai a 35 és 45 napos korban választott rex nyulakat négy csoportra osztották. Az egyes csoportok különböző emészthető energia és nyersfehérje tartalmú tápot kaptak. Az (1)-es csoport tápja 10,97 MJ DE /kg, 18,98 % nyersfehérjét, a (2)-es csoporté 11,31 MJ DE/ kg, 19,36 % nyersfehérjét, a (3)-as csoport 11,31 MJ DE/kg, 17,37 % nyersfehérjét, a (4)-es csoporté 10,72 MJ DE/ kg, 17,4 % nyersfehérjét tartalmazott. A vizsgálat a nyulak 5 hónapos koráig tartott. Sem az 5 hónapos kori súlyban, sem a súlygyarapodásban nem mutatkozott szignifikáns különbség a csoportok között. A prém minősége az alacsonyabb energiatartalmú táp etetése esetén javult, függetlenül annak nyersfehérjetartalmától. Ezért a prémtermelő rex nyulak tápjának emészthető energiatartalma ne legyen magasabb 10,5 MJ/kg-nál.

A takarmányban a normál szőrű nyulakhoz hasonlóan legalább 12 % nyersrostnak kell lennie. Ez már biztosítja az optimális növekedést és egészségi állapotot. Ezt támasztja alá Gu és munkatársainak (2004) beszámolója is. A kutatók 40 napos rex nyulakat véletlenszerűen 4 csoportra osztottak és 4 különböző rosttartalmú takarmánnyal etették őket: 7%, 9%, 12%, 14%. A 12 % nyersrosttartalmú tápot fogyasztó csoport nyulainak volt a legmagasabb a súlygyarapodása és a legjobb a takarmány értékesítése. Amíg a 7 % és 9 % rosttartalmú takarmány etetésekor nagy számban mutattak a nyulak hasmenéses tüneteket, addig a másik két csoportnál ez nem volt megfigyelhető. A táplálóanyagok emészthetősége a nyersrostszint emelésével egyértelműen romlott.