Antibiotikumok, adalékanyagok a nyúl etetése során

A takarmánykiegészítők közé olyan anyagokat sorolunk, amelyek a legkülönbözőbb mechanizmusok útján – pl. az állatok táplálóanyag-ellátásának javításával, az emésztőcső baktérium flórájára gyakorolt hatásukkal, a táplálóanyagok emészthetőségének javításával, a takarmány-felvétel növelésével, egyes táplálóanyagok védelmével – járulnak hozzá az állatok egészségének megőrzéséhez, termelésének növeléséhez, takarmányhasznosításuk, valamint az állati termékek minőségének javításához, valamint a takarmányok jó minőségének fenntartásához.

Az antibiotikumokat az 1950-es évektől fogva szubterápiás dózisban keverték a takarmányokhoz, amellyel jelentős termelésnövekedést és a takarmányhasznosítás javulását érték el. Ezeket az eredményeket ma azzal magyarázzák, hogy az állat táplálóanyag-szükségletének csökken az a hányada, amelyet a szubklinikai betegségek leküzdésére, egészségi állapotuk megőrzésére fordítanak. Másrészt az antibiotikumok segítenek a stabil mikroflóra fenntartásában is. Ezen hozamfokozók használatakor a patogén mikro-organizmusok rezisztensé válhatnak. A rezisztens kórokozók a táplálékláncon keresztül az ember egészségét is veszélyeztetik. Az 1970-es évektől kezdve ezért csak olyan antibiotikumok kerülhetnek takarmányadalékként felhasználásra, amelyeket a humán gyógyászatban egyáltalán nem használnak. A nyúltakarmányokban cinkbacitracin, flavomicin és virginomicin fordulhatnak elő. A hozamfokozásra felhasznált antibiotikumok köre környezet- és egészségvédelmi okok, a fogyasztói igények változása és a szigorúbb nemzetközi szabályozás miatt várhatóan szűkülni fog.

A probiotikumok élő mikróbákat tartalmaznak, amelyek javítják az állatok bélflórájának az egyensúlyát. Ezek a mikroorganizmusok az emésztőrendszerben nem tapadnak meg tartósan, ezért a probiotikumokat meghatározott időnként folyamatosan biztosítani kell. Ezekben a leggyakrabban alkalmazott csírák a Lactobacillus, Bifidobacterium, Streptococcus, Enterococcus és Bacillus nemzetségbe tartozó baktériumfajok, továbbá a Saccharomyces cerevisiae ésaz Aspergillus oryzae gombák. Tejsavtermelő baktériumokat tartalmazó probiotikumokat a választás után célszerű adagolni növendéknyulaknak. Ezek a készítmények csökkentik az emésztőszervi megbetegedések fellépésének kockázatát, növelik a nyulak súlygyarapodását és javítják a takarmányértékesítést is.

A prebiotikumok olyan az állatok által nem emészthető oligoszacharidok, amelyek módosítják az intestinális mikroflóra növekedését és aktivitását a vastagbélben, elősegítik a bélfertőzések megelőzését és kivédését. Önálló takarmánykiegészítőként vagy probiotikus csírákkal együtt is használható.

Egy mannán-oligoszacharid alapú adalékot tartalmazó terméket öthetes korban leválasztott növendéknyulak tápjába keverték 6 héten keresztül. A kontroll csoportéhoz képest a súlygyarapodás 5 %-kal, a takarmányértékesítés pedig 11 %-kal javult. Hatásmechanizmusát tekintve adszorbeálja a patogén baktériumokat (Salmonella, Escherichia coli), így a kórokozók nem tapadnak a vékonybél hámsejtjeihez és kimosódnak az emésztőcsatornából.

Szimbiotikumról akkor beszélünk, ha egyazon készítményben probiotikum és prebiotikum is található. Az egyik ilyen készítmény, amely tejsavtermelő baktériumokat, enzimeket és élesztő kultúrát tartalmaz, 5-12 hetes korú új-zélandi fehér nyulak takarmányába keverték be. A választást követő 3 hétben (5-8 hetes kor között) az emésztőszervi megbetegedésekből származó elhullásokat mérsékelte, a súlygyarapodást 5-6 %, míg a takarmányértékesítést 17 %-kal javította.

A különböző nyúltápok makro- és mikroelem kiegészítését a nyulak hasznosítási irányának, korának megfelelően premixekkel szokták kiegészíteni. A takarmánygyártók a tápban 3,5-5,0 %-ban felhasználandó makroelemeket, nyomelemeket, esetleg aminósavakat tartalmazó komplett premixeket forgalmaznak. Az egyes elemek a premixekben általában szervetlen sók formájában vannak jelen, értékesülésük azonabn különböző okok miatt gyakran nem kielégítő. Egy hazai cég olyan folyékony halmazállapotú készítményt gyárt, amelyben a fémek kelát formában találhatók. Ezek a kelát vegyületek értékesebbek a szervezet számára, mert a fémek aktivitása ezekben a komplexekben 105-107-szer nagyobb, mint ionos állapotban. A készítmény szerves alkotói a glicin, a borostyánkősav és Na2-EDTA, míg a szervetlenek a B, Co, Cu, Fe, Mg, Mn, Ni, Se, V és a Zn koordinatív kötésben. A készítmény nemcsak összetételében és halmazállapotában különbözik az eddigi mikroelem kiegészítőkkel szemben, hanem abban is, hogy nem a takarmánnyal, hanem az ivóvízzel veszik fel a nyulak.

Jakab (2002) ennek itatásakor az előhasi anyanyulaknál kedvező hatást figyelt meg a születési alomszámra. Csökkent a kis születési súlyú, életképtelen fiókák száma és nőtt az életképes szaporulat aránya. Többször fialt anyáknál a szoptatás alatt a takarmány fogyasztás növekedését, a tejtermelés fokozódását figyelték meg. Ezzel magyarázható, hogy több, mint 600 grammal nagyobb alomsúly felnevelésére voltak képesek 21 napos korra, azon anyanyulakkal szemben, amelyek ivóvizét nem egészítették ki a készítménnyel. A hízónyulaknál a takarmányértékesítést 0,18-0,4 kg-mal javította az alkalmazott koncentráció függvényében. Szignifikánsan nőtt a nyulak súlygyarapodása is.

A szerves savakat a nyúltenyésztésben főként a bélcső mikroflórájának befolyásolására használják. Az ivóvíz savanyításával lehetőség nyílik a gyomor- és béltartalom pH-értékének csökkentésére. A hasznosnak tekinthető (tej- és illó zsírsav termelő) bélbaktériumok (pl. Lactobacillus, Bifidobacterium) alacsony pH-érték mellett is jól növekednek. A patogén , illetve rothasztó baktériumok optimális növekedése 6,5-7,5 közötti pH mellett történik, sőt savtoleranciájuk is alacsonyabb. Nyulakkkal leggyakrabban almaecetet itatnak, amelyet biológiai eljárással almaborból állítanak elő. Természetes hatóanyagtartalmú, amely segíti a sejtek regenerálódását, erősíri az állatok immunrendszerét. Számos baktériummal szemben bakteriosztatikus, míg az E.coli, Staphylococcus, Salmonella baktériumokkal szemben baktericid hatású. Itatásánál az elhullás csökkenését, nagyobb súlygyarapodást és jobb takarmányértékesítést figyeltek meg.