Az anyanyulak etetése, takarmányigénye

[Üresen álló, pihenő nyulak esetén: A tenyészállatok takarmányfelvételét az elhízás elkerülése végett korlátozni szükséges. Takarmányadagjuk táp etetése esetén 12-14 dkg-nál ne legyen több. Táp helyett természetesen gazdasági abraktakarmányokat (árpa, takarmánybúza, zab), emellett szénákat, zöldtakarmányokat és gyökgumósokat is etethetünk.]

A vemhes, hasas nyulak etetése

Az első vemhesség alatt az anyanyulak súlygyarapodása a vemhesség 21.napjáig hasonlóan alakul, mint az üresen álló anyáké. A vemhesség utolsó szakaszában a magzatok gyors növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges fehérje- és energia biztosítása következtében az anya saját testének fehérje- és zsírtartalma, ezáltal a magzatok nélküli súlya is csökken. A fialás után az első szoptatás alkalmával az energiatartalékok mozgósításával az anyák súlya szintén csökken. Az anyanyulaknál – más állatfajokkal ellentétben - ez az energiaveszteség a szoptatás végéig megmarad és nem alakul ki pozitív energiamérleg.

Ezért is nehéz a vemhes, különösen pedig a szoptató anyanyulak táplálóanyag-igényét maximálisan kielégíteni. Ezt nehezíti, hogy az anyák csak korlátozott mennyiségű szárazanyagot képesek felvenni (21. táblázat). Emiatt már a vemhesség alatt is jó minőségű, könnyen emészthető, fehérjékben, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag takarmányokat szükséges etetni. A takarmánynak kellő mennyiségben és arányban kell tartalmaznia kalciumot és foszfort a magzatok csontozatának kialakulásához.

A fokozott táplálóanyag ellátás nem az anyanyulak elhízlalását jelenti. Túlságosan magas energiatartalmú takarmányt (kukorica) nem ajánlatos etetni. A vemhesség első felében célszerű a takarmányfelvételt korlátozni. Kísérletek ugyanis azt bizonyítják, hogy a vemhesség első felében korlátozott takarmányozásban részesült anyanyulak kisebb születési súlyú, de életképesebb fiókákat hoznak világra, mint azok az anyák, amelyek korlátlanul fogyasztottak takarmányt.

A vemhesség első két hetében ezért 13-15 dkg nyúltápot és ha lehetőség van rá, akkor napi 5-8 dkg jó minőségű réti szénát kell adni nekik. A vemhesség 20. napjától kezdve a magzatok intenzíven fejlődnek. Az anya hasüregében egyre nagyobb helyet foglalnak el. Emiatt az emésztőrendszernek egyre kisebb hely marad. Kerülni kell ekkor a terimés, nagy térfogatú és nehezen emészthető takarmányok etetését az előrehaladottan vemhes állatoknál. Ezek ugyanis megterhelik a belső szerveket, sőt a légzést is nehezítik. A takarmányadag 14-16 dkg nyúltápból álljon, melyet a fialás előtti 1-2 napban 10-12 dkg-ra szokták csökkenteni. Gondoskodni kell ilyenkor az anyanyulak vitamin- és aminósav-igényének biztosításáról is.

A szoptató anyanyúl etetése

A szoptató anyanyúl takarmányozásánál figyelembe kell venni annak laktációs görbéjét. Erről leolvasható, hogy a tejtermelés a fialás utáni 21.napig fokozatosan nő, majd a laktációs csúcs elérése után csökken. A házinyúl teje igen koncentrált. Zsírtartalma átlagosan 13,5 %, fehérjetartalma 12-13 %, míg energiatartalma 8,7 MJ/kg.

A metabolizálható energia transzformációs hatásfoka a házinyúl tejtermelése esetén 70-75 % és az emészthető energiának 95 %-a alakul át metabolizálható energiává. Így 1 kg tej termeléséhez az anyanyúlnak 13 MJ DE-re van szüksége. 50%-os fehérjehasznosítást feltételezve 1 kg tej termeléséhez 270 g nyersfehérjét tartalmazó takarmányt kell az állatnak felvennie. Fontos a megfelelő aminósav-ellátás biztosítása. A szoptató anyák tápjának lizintartalma 0,8-1,0 %, metionin+cisztintartalma pedig érje el a 0,6-0,75 %-ot.

Az anyák táplálóanyag-igényét elsősorban olyan tenyésznyúltáppal elégíthetjük ki, amely optimális mennyiségben tartalmaz értékes komponenseket, vitaminokat és áványi anyagokat. Ennek 1 kg-ja 11-11,5 MJ emészthető energiát, valamint 17-18 % nyersfehérjét tartalmazzon. Az elmúlt néhány évben a figyelem az energia- és fehérjeigény mellett az energia-rost arányára összpontosult. A takarmány energiatartalmának növelésével ugyanis nő a keményítő-, és csökken a nyersrost tartalma. Ez a már szilárd takarmányt is fogyasztó kisnyulaknál emésztőszervi rendellenességekhez vezethet. Főleg akkor kell számítani ilyen megbetegedésre, ha a fiókák is az anyanyulak igényei szerint összeállított tápot kapják.

A választás körül a kisnyulaknál kialakuló emésztőszervi megbetegedések miatt a tápok összetételét elsősorban a kisnyulak igényeihez igazítják (pl.:magasabb nyersrosttartalom, alacsonyabb keményítőszint). Ezzel viszont az anyanyulak kerülnek hátrányba.

Erre a különös helyzetre jelenthet megoldást, amikor az anyanyulak a saját igényeikhez alakított tápot kapják a tejtermelés 15-20. napjáig. Eddig ugyanis a kisnyulak még szinte kizárólag anyatejet fogyasztanak. Ezen életkor után a kisnyulak igényét figyelembe véve állítják össze a tápot, amit mind az anyanyulak (egészen a következő fialásig), mind pedig az ivadékai is kapnak. Nagyüzemi viszonyok között, ahol a mesterséges termékenyítést, ezáltal pedig a fialásokat is programozzák, ez a fajta takarmányozási technológia megvalósítható.

A szoptató anyanyulak takarmányozását elsősorban tápra kell alapozni. Emellett jó minőségű pillangós- vagy réti széna is adagolható. Ez a kisnyulak szilárd takarmányra való áttérését is nagymértékben elősegítheti. Gabona magvak közül a zab és az árpa ajánlható. A nyári időszakban egyedenként 20-30 dkg mennyiségű zöldtakarmány, míg télen 5-10 dkg gyökgumós takarmány is adagolható. Ezek mind laktagóg, vagyis tejtermelést fokozó hatású takarmányféleségek.