Házinyúl etetése fűfélékkel

Fűféle zöldtakarmányok

A kukoricsacsalamádé kerül leggyakrabban a nyulak elé. Elsősorban másodvetésben termesztik, zöldhozama még így is eléri a 15-22 t/ha-t. Csalamádétermesztésre az erősen fattyasodó fajták alkalmasak. Nyersfehérje-tartalma kb. fele a zöld lucernáénak. Ennek növelésére gyakran szójával vagy borsóval együtt vetik. A nyulak számára a címerhányás megkezdődésekor a legjobb a csalamádét betakarítani. Ekkor már a termés mennyisége megfelelő, a táplálóanyagainak az emészthetősége is még jó. A későbbiekben a nyersrost-tartalom növekedésével emészthetősége jelentősen csökken.

A szudáni cirokfű kiváló szárazságtűrése miatt az aszályos években is bőséges termést ad (50-60 t/ha). Fehérjetartalma a kukoricanövénynél lényegesen magasabb, vetekszik a zöld fűével. 40-60 centiméteres növénymagasságnál célszerű kaszálni. Etetésére fokozatosan kell áttérni ciánglikozid (durrin)-tartalmánál fogva, habár ennek koncentrációja az előbb említett fejlettségi állapot elérésekor már a toxikus szint alá esik. A lekaszált szudánifüvet az óvatosság kedvéért 24 órán át fonnyasztani érdemes, ezzel is csökkentve a mérgezés veszé-lyét.

A zöldrozs az egyik legkorábban (április első fele) etethetö zöldtakarmány. Kaszálását a kalászhányás előtt kell elkezdeni, mert ekkor a nyersfehérje-tartalma a szárazanyag 10-12 %-át is elérheti. Hamar vénül, rosttartalma még a 40 %-ot is meghaladhatja, ami a takarmányozási értékét jelentősen csökkenti. A téli száraz takarmányok után a nyúl kevésbé jó íze ellenére is szívesen elfogyasztja. A rozsot bükkönnyel vagy borsóval együtt vetve lényegesen nagyobb fehérje- és zöldhozamot igér.

A zabot általában borsóval vagy bükkönnyel együtt vetik. Zölden történő etetése bugahányástól a tejesérés kezdetéig történik. Ezután nyersrost-tartalma hirtelen megnő, karotin-tartalma pedig erősen lecsökken.