Házinyúl etetése zöldtakarmánnyal

A zöld növények talajfelszín feletti részét (szár, levél, termés) nevezik zöldtakarmánynak, amelyeket a nyulakkal a lekaszálás után friss zöldként etetnek. A legolcsóbban előállítható takarmányok, amelyek kora tavasztól egészen késő őszig etethetők az állatokkal. Természetszerűek, mert a nyulak takarmányozás-élettani igényeinek jól megfelelnek. Ízletesek, így a nyulak hajlamosak többet elfogyasztani belőlük, mint azt szükségleteik megkövetelnék. A nyulak kiválasztószervét kevésbé, nem löketszerűen terheli a magas vegetációs víztartalmuk (70-85 %). Tejtermelést fokozó (laktagóg) hatásúak, így a szoptató anyanyulak számára etetése különösen kedvező. Táplálóanyagaiknak döntő többségét oldott állapotban tartalmazzák, ezért könnyen emészthetők.

Fehérjetartalmuk a növényfajtól függően változó. A pillangósokban van a legtöbb nyersfehérje (18-25 % a szárazanyagban), amelynek akár 40-45 %-a is amid-N lehet. Könnyen oldható szénhidrátokban a pillangósok szegények, míg a fűfélék közepes mennyiségben tartalmazzák.

A nyersrosttartalmuk a vegetáció előrehaladtával, a későbbi fenofázisokban jelentősen nő és a szárazanyag 15-45 %-át is eléri. A zsenge zöldtakarmányok nem elégítik ki a nyulak rostigényét, így ezek etetése mellett szénát vagy egyéb rostban gazdag takarmányt is adni kell az állatoknak. A zöldtakarmányok szerves anyagainak az emészthetősége a virágzás és a bugahányás előtt jó, majd később gyorsan romlik, ami a rosttartalom elfásodásával magyarázható.

Ásványianyag-tartalmuk a termőhely adottságaitól, az agrotechnikától nagymértékben függ. Foszfortartalmuk kicsi (2-3 g/kg szárazanyag). A pillangósok viszont kalciumban (13-15 g/kg) és káliumban gazdagok, de nátriumból és magnéziumból a nyulak szükségleténél kevesebbet tartalmaznak. Vitaminok közül jelentős mennyiségű karotinforrások. K- és E-vitamin tartalmuk kielégítő, de D-vitaminban hiányosak. Egyes zöldtakarmányok tartalmazhatnak egészségre káros anyagokat is (kumarin, szaponin, glikozidok és ösztrogén hatású anyagok).

A nyulak számára a zöldtakarmányok kiváló étrendi hatásúak, fokozzák a bélperisztaltikát, ezáltal a béltartalom áthaladása is felgyorsul. Kedvezően befolyásolják az ivari életet is. Az állatok szervezetét azonban petyhüdtté teszik. A has térfogata megnő, esetleg lógó has is előfordulhat. Ez a tenyészállatoknál, de különösen a kiállításra kerülő példányoknál nem fogadható el. Ezekkel a takarmányokkal fedezhető az intenzíven szaporított anyanyulak igénye. Nem kielégítőek a nagy növekedési erélyű hízónyulak számára sem. A zöldetetés nem mellékes előnye, hogy az igen drága takarmánykeverékek kiválthatók velük.

Hátrányként említhető, hogy magas víztartalmuknál fogva nehezen tárolhatók. Könnyen befüllednek, megpenészednek, így emésztőszervi megbetegedéseket okoznak. Megázott vagy nedves állapotban nem, csak megfonnyasztva etethetők a nyulakkal. A zöldtakarmányok elsősorban a kis tenyészetekben kerülhetnek felhasználásra, míg a nagyüzemi nyúltelepeken ezek etetésének gépesítése nem megoldható.

A réti fű a természetes zöldek közül a legfontosabb. A rétek és kaszálók botanikai összetétele változatos. A pázsitfűfélék és pillangósvirágúak mellett savanyúfüvek, gyógyhatású növények, gyomok egyaránt megtalálhatók. A különböző növényfajok egymás tápláló- vagy hatóanyaghiányát ellensúlyozzák, így etetésükkel kiegyensúlyozott takarmányhoz jutnak a nyulak. Mivel ízletesek, ezért nagy mennyiséget képesek elfogyasztani belőle. A nyulászok a vegetációs időszakban (tavasztól őszig) szinte korlátlanul juthatnak fűhöz, amelyet ezen időszak alatt zöldként, míg télen szénává szárítva etetik. Nem szabad forgalmas út mellett található árokpartról gyepet begyűjteni, mert az nagy mennyiségben tartalmazhat toxikus anyagokat. A táblaszéleken fejlődő dús fűben a szántóföldi kultúrákban használt kemikáliák felhalmozódnak. Ezek etetése is kerülendő. A réti fű nyersfehérje-tartalma széles határok között változhat. Általában a szárazanyag 10-20 %-át teszi ki. Nyersrosttartalmuk 20-30 % körül alakul. A kalcium és foszfor aránya általában 2:1 körüli. 5-7 g Ca-ot és 3-3,5 g P-t tartalmaznak 1000 g szárazanyagban.

Szántóföldi termesztett zöldtakarmányok

A szántóföldi zöldtakarmányokat azon területeken termesztik, ahol nem áll rendelkezésre gyepterület. Ezeket elsősorban a kérődzők takarmányozásában használják fel, de alkalmanként nyulakkal is etethetik azokat. A réti fűhöz hasonlóan táplálóak, ízletesek, de hangsúlyt kell fektetni a betakarítás idejének helyes megválasztására. Túl fiatalon kaszálva kicsi a hozamuk, elvénülten nagy a nyersrost-tartalmuk, csökken a táplálóértékük.