Cser nyúl

A sporttenyésztők által kedvelt fajtát először egy Cox nevű angol tenyésztő mutatta be 1897-ben. A fajta kialakításában félvad istállónyulak, a holland ezüst és a belga vitás vettek részt. A tenyésztői munka hatására fekete, kék és barna színváltozata is létrejött. Érdekesség, hogy a fekete cser színben rex mutáció is jelentkezett.

A cser nyulaknak sajátos színjegyei vannak. A fej rajzolata az élesen elhatárolt keretezésből az orrlyukaknál, az egyenletesen zárt, széles okulákból, az állkapcsoknak a nyakszirtig húzódó keretezéséből, a cserszínnel keretezett fülekből és két, a fültöveknél elhelyezkedő, cserszínű foltokból áll. A törzs rajzolata körbefogja a cserszínű mellet, és az álltól kezdődően a mellső lábak között haladva a has színében folytatódik. A lángoló vörös cserszín a hasnál egészen a szőr tövéig ér. A mellső és a hátulsó lábak belső felei cserszínűek. A nyakon található ék hasonló színű. A fedőszőr fényes árnyalatú, az aljszőrzet a test felső oldalán mély sötétkék, fehér keveredés nélkül.

Az ideális testsúlya 2,5-3,25 kg.

Tenyésztőszervezete néhány nyugat-európai országban klubhálózat formájában működik. A hobbitenyésztők körében külföldön és Magyarországon is népszerű.