Nagy kosorrú / Kosorrú óriás nyúl

Elsősorban Nyugat-Európában kedveltek a kosorrú nyulak. Két európai standard létezik, amelyek a kosorrú nyulakon belül elkülönítik a kosorrú óriás fajtát (17. kép).

Történetét tekintve valószínű, hogy Franciaországban alakították ki a XIX. század első felében. A fajtán belül a nemzetközi standard 13 színváltozatot ismer el.

A standard szerint az optimális súly 5,5 kg fölött van. Felső határ nincs. A fajtára jellemző a hibátlan, zömök, izmolt megjelenés. A test hengeres, a nyak rövid és erőteljes, alig különül el. A lábak rövidek és erősek. A kosorrú nyulakra jellemző a kifejezett kosfej, a kosorr alapvető ismertetőjel. A fültőnél jellegzetes, tömören összesimuló dudorodás (korona) mutatkozik. A fülek a fej mindkét oldalán patkószerűek, csőformájúak, a fülnyílások befelé fordultak. Rendkívül fontos a fülek hossza. Más fajtáktól eltérően a füleket nem egyenként mérik, hanem enyhe húzással kiegyenesítve egyik végétől a másikig a koronával együtt. A két fül ily módon 38-45 cm hosszúságot mutat.

A fajta értékmérő tulajdonságai közül érdemes kiemelni a kiváló növekedési erélyét. A hízónyulak esetében a gerinc és a combok hússal teltek, kedvező a vágási kitermelésük. A 32. táblázat adatai is ezeket a véleményeket támasztják alá.

A kosorrú növendék nyulak termelése

A fajta szaporodási mutatói kifogásolhatók. A bakok gyenge libidóval rendelkeznek, az anyanyulaknál rossz a vemhesülési arány, gyenge a szaporaság. Évente mindössze 3-4 alkalommal fialtathatók le az anyanyulak.

Magyarországon csak néhány tenyésztő tart kedvtelésből kosorrú óriás nyulakat. Az említett gazdasági tulajdonságok miatt (jó gyarapodás, kedvező húsformák, viszont rossz szaporaság) nem versenyképesek a középtestű húsfajtákkal, főként a új-zélandi fehérrel. A húsfajtákkal való versenyben a szigorú bírálatok miatt is hátrányban vannak. Jelentősége napjainkban csekély, bár korábban hibridizációs programban apai vonalként szerepet kapott.