Új-zélandi fehér nyúl

Napjainkban az új-zélandi fehér a világ legjelentősebb nyúlfajtája. Szinte a világ valamennyi nyúltenyésztéssel foglalkozó országában ismerik, tenyésztik. Kitenyésztésének helye az Egyesült Államok, időpontja 1900-1910 közé tehető. Feltehetően az USA nyugati államaiban fehér óriás, bécsi fehér, esetleg angóra bevonásával hozták létre. Minthogy a korszerű árutermelési igényeket kitűnően kielégítette, rohamosan terjedt a világban, főként a második világháború után. Napjainkban már olyan jelentősége van a nyúltenyésztésben, mint a baromfitenyésztésben a leghorn, vagy a sertéstenyésztésben a nagy fehér fajtának.

Magyarországra az új-zélandi fehéret 1967-ben importálták először. Ezt megelőzően új-zélandi fehér néven behozott dán fehér állományok kerültek be hazánkba. 1967-ben két országból és egyben két típusból kezdődött meg az import. Angliából egy nagyobb testű, 4,5-5,0 kg körüli élősúlyú, megnyúltabb törzsű, hosszabb fülű változat, míg Hollandiából 4,0 kg körüli élősúllyal rövidebb, zömökebb testformájú, rövidnyakú, kisfejű állomány érkezett. Ennek a jelentős küllemi különbségnek az oka, hogy az eredeti új-zélandi fehér Angliába, illetve Hollandiába érkezése után bizonyos szelekción ment keresztül és néhány év után ezek a típuseltérések alakultak ki. Mindkét import a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézethez került, ahol tiszta állományokban tartották fenn ezeket, ugyanígy terjedtek is el a hazai köztenyésztésben.

Az USA és több nyugat-európai ország új-zélandi fehér tenyésztői egyesületekbe, klubokba tömörültek, a kívánatos tulajdonságokat szervezetten kívánják megszilárdítani. A fajtának hazánkban nincs önálló tenyésztőszervezete. Napjainkban sok kistermelő rendelkezik új-zélandi fehér állománnyal. A fajtát elsősorban a különböző hibridek vonalainak kialakítására használják, nem jellemző a nagyüzemekben fajtatiszta tenyésztése. A fajtatiszta állományokra viszont éppen a hibridprogramok érdekében a jövőben is szükség lesz.

Az új-zélandi fehér albínó fajta, a fedő- és az aljszőrzet egyaránt tiszta fehér színű. A szemek sápadt vörösek, a pupillák vörösen világítanak.

A hallatlan népszerűségét az egy fajtába ötvözött kiemelkedő termelőképességének köszönheti. Széles körű elterjedésében közrejátszott, hogy ez a fajta kiválóan bírja a rácspadozaton való tartást, a viszonylag zsúfolt elhelyezést és az intenzív igénybevételt.

Az új-zélandi fehérfenotípusára jellemző a finom, a bakoknál kissé burkolt fej. A fajta húsformái kiválóak. A test zömök, rövid, széles és hengeres. A hátsó combok teltek, mélyen lehúzódóak. A nyak rövid és izmolt. A gerinc és a far is széles, rendkívül kedvező képet mutat. A lábak finom csontozatúak, kicsinyek.

A felhasználás szerint különböző kisebb és nagyobb testsúlyú, szaporább vagy jobb súlygyarapodású populációi alakultak ki. A hústermelésben fajtatisztán, de a hibridek apai vagy anyai vonalaként is megállja a helyét. Az adott tenyésztési célnak megfelelően alakuló termelése miatt a fajta termelőképessége változik. Ez is indokolja, hogy a küllemében és teljesítményében sok változatot ötvöző állományt helyesebb új-zélandi fehér populációnak nevezni. A kiállítási, rövid, dongás, széles fejű egyedekhez képest a termelésben kissé megnyúltabb, lazább felépítésű, hosszabb fülű gazdasági típusa terjedt el.

A különböző irányba folytatott szelekció eredményességét mutatja, hogy a szaporaság alapján kiválasztott 3.8-4.0 kg kifejlett testsúlyú új-zélandi fehér anyai vonalak akár 9 feletti alomlétszám, a súlygyarapodásra szelektált ugyancsak új-zélandi fehér eredetű 5.0 kg feletti testsúlyú vonalak 70 napos korra 3 kg-ot megközelítő súly elérésére képesek. A fajtára jellemző termelési eredményeket a táblázat tartalmazza.