A mesterséges termékenyítés folyamata házinyúl esetén

Az ondó levétele műhüvely segítségével történik, ami tulajdonképpen egy rövid, vékony falú műanyag cső. Belülre lágy gumiból készült anyagot erősítenek. A két fal közötti üreget vízzel töltik fel, amely biztosítja a megfelelő rugalmasságot és hőtárolást. A műhüvelyt az ondóvételig termosztátban tárolják 50-55 °C-on, és csak közvetlenül az ondóvétel előtt veszik ki. Az egyik végére ondófelfogó kémcsövet erősítenek, amelyen beosztások láthatók. Így a leadott ondó mennyisége leolvasható és feljegyezhető. A műhüvely belső felszínét ondóhígítóval vagy tojássárgájával lehet sikamlóssá tenni. A vételhez nyúlprémmel bevont fantomot vagy élő anyanyulat használnak. Utóbbi esetben amikor a baknyúl az anyára ugrik és párzó mozdulatokat tesz, a műhüvelyt úgy kell az anyanyúl hátsó lábai közé tartani, hogy a baknyúl ebbe ejakuláljon. Fontos, hogy a műhüvely hőmérséklete megfelelő legyen. Ha lehűlt, szükséges felmelegíteni, hiszen a hideg műhüvelybe a bak nem adja le a spermát. A baktól hetente 2-4 alkalommal vehető termékenyítőanyag. A levett ondót 37 °C-on tárolják a minősítésig.

Makroszkópos vizsgálat során a sperma színére, mennyiségére, konzisztenciájára, kémhatására, és szagára kell figyelemmel lenni. A jó minőségű sperma gyöngyházfehér színű, 0,5-1,2 ml mennyiségű, tejszerűen folyó állagú, 6,5-6,7 pH-jú, jellemzően fanyar szagú.

A mikroszkópos vizsgálat során a motilitást (előreirányuló mozgást mutató ondósejtek aránya), az élő spermiumok számát és a kóros ondósejtek arányát határozzák meg. Francia kutatók a spermamozgás és a vemhesülési arány szoros kapcsolatát mutatták ki. Ezért is fontos a sperma használhatóságának és a hígítás mértékének megállapításához a spermát mikroszkópos vizsgálatnak alávetni. A sperma koncentrációja legtöbbször 350-400 ezer hímivarsejt/mm3, a spermiumok száma az ejakulátumban 200-300 millió. A sperma kiváló minőségű, ha az ondósejtek aránya és a motilitás is 80 % fölött van. Jó minőségű, ha az élő ondósejtek aránya 65-80 % közötti és a motilitás 80 % fölötti. Nem használható termékenyítésre az az ondó, amelyben az élő ondósejtek arány 65 % alatt van és a motilitás pedig 50 % alatti.

Hígítás: Termékenyítésre a közepes minőségűnél jobb spermát kell felhasználni, amelyet megfelelő mértékben hígítanak. Nyúlsperma hígítására különböző oldatokat használnak, amelyek rendszerint trinátrium-citrátot, glükózt, antibiotikumot, desztillált vizet és védőkolloidként tojássárgáját tartalmaznak. A leggyakrabban használt hígítók: a TRIS-, CUE-, Trinátrium-citrát-tojássárga-, és a Szokolovszkaja-hígító. Bármelyik hígítót is használjuk, a spermát úgy kell hígítani, hogy annak 1 cm3-e legalább 1-1,5 millió ondósejtet tartalmazzon. A hígítást 28-30 °C-os vízfürdőn kell végezni. A hígított sperma szobahőmérsékleten vagy hűtőben 12-24 óráig tárolható. A nyúlsperma mélyhűtése manapság még nem megoldott. Az erre irányuló kísérletek során dimetil-szulfoxidot (DMSO) és glicerint használnak. A mélyhűtés során az akroszómasérülések aránya megnő, ezért rosszabb vemhesülési arány várható. Emiatt különösen fontos, hogy az anyák receptívek legyenek.

Az anyanyulak hormonális kezelése: Az anyanyulaknál a petesejtek nem válnak le maguktól, az ovulációt provokálni kell. Magyarországon az ovuláció kiváltására egy GnRH analógot használnak. Ennek előnye, hogy 20 egymás utáni termékenyítés során sem tapasztalható ellenanyag képződés, a kezelés az inszeminálással egy időben történik a combizomba való beinjektálással. Alkalmazása tehát nem igényel különösebb szakképzettséget. Fontos említést tenni az ivarzásszinkronizálásról is. Ez azt jelenti, hogy a ciklusban levő állatok ivarzását összehozzák, tömörítik. A mesterséges termékenyítés alkalmazása ugyan független az anyanyulak párzásra való hajlandóságától, de az eredményességét jelentősen befolyásolja az anyák ivarzási állapota. A mesterséges termékenyítés bevezetésével nagyüzemi telepeken elterjedt a ciklikus szaporítás. E szerint az egész, vagy az állomány egy részét egyszerre, a fialás után 10-12 nappal termékenyítik. Ebben az időszakban az anyák azonban gyengén ivarzanak, és a vemhesülési arány is rossz. Emiatt van szükség az ivarzás serkentésére, szinkronizálására. Azok az anyanyulak, amelyek jól látható ivarzási tüneteket mutatnak – vöröses-lilás ivarnyílás – a petefészekben érett tüszők találhatók, és sokkal jobb arányban fogamzanak.

A tüszőérés folyamatos ugyan, de vannak időszakok, amikor kisebb az esély az ovulációra, a petesejtek leválására. Ivarzás szinkronizálásra ezért használják – különösen a szoptató anyáknál - a PMSG-vel történő előoltást. Ekkor a termékenyítés előtt 2-3 nappal 20-40 NE PMSG-t adnak az anyáknak. A PMSG hatékonyan stimulálja a tüszők növekedését, az ösztrogén termelődését és ezen keresztül javítja az anyanyulak vemhesülési arányát, növeli az alomlétszámot. A hormon fehérje- és exogén természete, valamint nagy molekulasúlya miatt immunválaszt mutattak ki. Ennek következtében a 4. kezelés után a termékenyülés csökken. A PMSG antitest termelődés közvetlen kapcsolatban áll a kezelések számával, a közöttük eltelt idő hosszával. Az ellenanyag-képződés eltérő az egyes egyedeknél és valószínűleg a fajta is befolyásolja. Vannak olyan anyák, amelyeknél már a harmadik kezelésnél kialakult az immunválasz.

A PMSG-vel történő előoltási kísérletekből más és más konklúziót lehet levonni. Megállapítható viszont, hogy a PMSG kezelést rossz kondíciójú állományban, korábbi rossz vemhesülés esetén illetve szoptató anyáknál célszerű alkalmazni. Nem szabad 20 NE-nél nagyobb adagban használni, amit 8 NE PMSG és 4 NE hCG együttes alkalmazásával még csökkenteni is lehet. Kerülni kell ugyanazon anyanyulak gyakori kezelését.

Biostimuláció: A közeljövőben az Európai Közösség korlátozni fogja a hormonok (gonadotropinok) használatát a húsban maradó maradványanyagok, az állati jólét és a hús természetessége iránti igény miatt. Ezért olyan kutatások kerültek előtérbe, amelyek a gonadotropin kezelések helyett a biostimuláció gyakorlatba is átültethető módszereinek kidolgozásával foglalkoznak.

A termékenyítés folyamata: Termékenyítéskor elsőként az anyanyulat rögzíteni kell. Ez történhet úgy, hogy a termékenyítendő nyulat egy személy a térdei között ülve rögzíti. Nagy telepeken olyan kerekeken guruló inszemináló asztalt használnak, amelyen elhelyezik az inszemináláshoz szükséges kellékeket és az anyanyúl rögzítésére szolgáló eszközt. Ez leggyakrabban egy 60-70 °-os szögben megdöntött műanyag cső, amelybe az anyát fejjel lefelé engedik bele. A katétert a széthúzott pérarésba vezetik be és a katéter másik végére szerelt fecskendő segítségével a hígított ondót a két külső méhszáj közelébe juttatják. A hüvely anatómiai felépítése miatt a meggörbített végű pipettát először a nyúl gerincoszlopával párhuzamosan kell vezetni, majd a medencebejárat mélységét elérve a pipettát 180°-kal el kell forgatni, majd tovább vezetni a hüvelybe (5-6. kép). A pipetta bevezetésének mélysége középnagytestű nyúlfajták esetében 8-12 cm.