Az anyanyulak szaporaságát befolyásoló tényezők

Az anyanyulak szaporasága a fialás/inszeminálás és a fedeztetés közötti időszak hosszától (az újrafedeztetés időpontjától), a fialások sorszámától, a tejtermeléstől (szoptat vagy nem szoptat), a fiziológiai állapottól és a termékenyítéskori fogékonysági állapotától (ivarzik, nem ivarzik) függ.

Fialások sorszáma: Az először termékenyített fiatal anyák jól vemhesülnek, közepes létszámú almot hoznak világra. Az első almot nevelő anyanyulak, amelyeket a szoptatás időszakában termékenyítenek, nagyon gyengén vemhesülnek. Ezek a nyulak még növekednek, a vehem építéshez és a tejtermeléshez is táplálóanyagra lenne szükségük, ugyanakkor nem képesek annyi takarmányt megenni, amely az energiaszükségletüket fedezné.

Fiziológiai állapot: A tejtermelés negatívan hat az ivari fogékonyságra (receptivitásra), az ovulációra, az embriók és magzatok fejlődésére, összességében az anyanyulak termelésére. Az anyanyúl kondíciója szintén befolyással van a szaporaságra. Az átlagosnál lényegesen kisebb és nagyobb testsúlyú anyák gyengébben szaporodnak. A túl nagy testsúlyú mögött valószínűleg az elhízás áll. Ezek a nyulak lustábbak, rendszertelenül ivarzanak, rosszul vemhesülnek. Az elhízást okozhatja a tenyésznyúltáp ad libitum etetése, hiszen az a termelő nyulak szükségletének kielégítésére szolgál. Célszerű az üresen álló anyáknak az ad libitum mennyiség 70-80 %-át kitevő napi adag kiosztása. A túl sovány anyanyulak gyenge kondíciója mögött valamilyen betegség lehet, ezért ezeket célszerű selejtezni.

Szexuális receptivitás: A fiatal, még nem vemhesült anyáknál tisztán megfigyelhető az ösztrusz, amikor elfogadják, és a diösztrusz periódus, amikor elutasítják a bak közeledését. Az ivarzási és a diösztrusz időszak hossza egyedenként változik (a házinyúlnak nincs szabályos ivari ciklusa). Az anyanyulakat akkor nevezzük receptívnek, ha a bak jelenlétében párzást elfogadó viselkedést mutat, felemeli farát a bak ugrását követően (lordosisos testtartás). Az ivarnyílás színe és duzzadtsága a receptivitás jelzője.

Az ivarzó anyákban nagyobb az ovulációra kész tüszők száma és magasabb a vérplazma ösztrogénkoncentrációja, mint a nem ivarzókban. A receptív anyák aránya természetesen más tényezőktől, pl.: az állomány egészségi állapotától, a szopós nyulak számától is függ. Francia kutatók kimutatták, hogy a szoptató, nem receptív anyák vemhesülése a leggyengébb. Ennek oka a tejtermelés és a szaporodási funkciók közötti ellentét. Az intenzív szaporításnál ez okozza a problémát a fialás utáni 0-11. nap közötti termékenyítésnél. Az antagonizmus különösen a fialás utáni 3-5. napon jelentős. Ezzel magyarázható, hogy a fialás utáni 4. napon termékenyített anyák háromszor rosszabbul vemhesülnek, mint a 11. napon termékenyítettek. Egy kísérletben a fialás utáni 10-12 nappal, az inszeminálást megelőző 24 vagy 36 órával az anyanyulakat nem engedték szoptatni és ennek eredményeként 11-13%-kal jobb vemhesülést értek el, mint abban a csoportban, ahol az anyanyulak szabadon szoptattak. Természetes fedeztetéskor erre a negatív hatásra (antagonizmus) nem fordítottak figyelmet, mert a nem receptív tejtermelő anyanyulak eleve elutasítják a bakot, így a vemhesülés látszólag megfelelő.

A háttérben a tejtermelésért és a szaporodásért felelős hormonok közötti ellentét, illetve az energiahiány áll. A prolaktin (tejtermelést szabályozó, hipofízisben termelődő hormon) részese e negatív hatásnak. Szerepet játszik a hipofízis és a gonadotropin (a tüszők növekedéséért és a petesejtek leválásért felelős FSH és LH) termelődés gátlása is.